Már csak pár hét és a mi padjaink is kiürülnek, jön a nyár, mely ideális új tervekhez, ötletekhez. Egy éve amikor kiléptünk a komfortzónánkból és a korrepetálások felé nyitottunk egy valamiben voltunk biztosak, hogy mi másképpen akarjuk csinálni, mint mások és legfőképpen másképp, mint ahogy a frontális oktatásban, azaz az iskolában. Így került a plakátokra, szórólapokra a mottónk. De hogyan lehet korrepetálni másképpen, illetve mit is jelent ez, erről szeretnék pár gondolatot megosztani.
Oktatás másképp, mint a suliban!
Más, mint a többiek
Mitől lesz valaki különleges vagy mitől végez valaki egyedi tevékenységet? Attól, hogy kicsit másképp gondolkodik, másképp látja a világot, mint a társai, azaz más úton jut el ugyanoda. A legtöbb sikeres ember picit rendhagyó módon gondolkodott. Mindenkiben ott lehet a rejtett képesség arra, hogy valami olyat tegyen, amitől különlegessé és egyedivé válik, eseleg világhírre tesz szert. Mi ezt igyekszünk megtalálni illetve segíteni, hogy diákjaink megtalálják magukban, még ha tesszük ezt kis lépésekben is is.
E sorokat olvasva nyílván azt gondolhatja bárki, hogy ezek nagy szavak de mégiscsak korrepetálás és sima oktatás amit csinálunk.Kaptam olyan véleményt, hogy ne nevezzük tehettséggondozásnak amit csinálunk, hiszen a legtöbben azért járnak hozzánk, hogy ne bukjanak meg. Ezek az “építő, kritikus” gondolatok hallatán egy ellenérvem szokott lenni, hogy segítünk valakinek akinek nehézségei vannak ezzel időt és energiát spórolhat, hogy több időt foglalkozhasson azzal amiben jobb. Indirekt módon a tehetségét segítjük. Egyébként mitől számít valaki jó vagy rossz tanulónak? Csakis attól ahogy a környezete megítéli. És ha a környezet teszi őket azzá? Na de mitől más amit mi végzünk, mint amit a közoktatás csinál?
Mit nyújtunk mi?
Nincs tanterv, nincsenek előírások
Egyik nagy előnyünk, amiről a közoktatás szereplői nem tehetnek az az, hogy nekünk nem kell 45 perces szigorú szabályozott órákat tartani. Miért ne lehetne egy matekóra a parkban, vagy gondolkodhatunk egy informatikai projekten a szabadban is. Esetleg van már valaki aki fogta meg kézzel a befogótételt? Nálunk egyénre szabhatjuk az oktatást.
Korrepetálás és oktatás másképpen, egyéni igényekhez igazodva
Ha sorolni tudnám, hogy az elmúlt 1 évben hány 9., 10., 11., sőt végzős diákunknál fedeztünk fel hiányosságokat általános iskolai alapokból. Mi megtehetjük, hogy azzal foglalkozunk. Az egyéni differenciálás az egyéni korrepetálások a közoktatásból eltűntek, mi pótoljuk.
Programozás szintén nehéz feladat, van aki gyorsan halad van akinek több idő kell, a suliban haladni kell az anyaggal nálunk csak tőled függ!
Diákhoz választunk tanárt és nem fordítva
Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a diákokhoz legjobban passzoló oktatónkat rendeljük hozzá. Ha nem passzol a kémia nem várunk a cserével igyenkszünk azonnal cserélni.
Bizalom az első lépés a motivációhoz
Első óráinkon a bizalom kiépítése a legfontosabb feladatunk. Tanári diplomám megszerzése alatt rengeteg hasznos elméleti információt kaptunk arra vonatkzoóan, hogyan kell oktatni. Az egyetlen fogalom ami picit háttérbe szorult az a bizalom volt. Ha a diák megbízik bennünk ötleteit, kérdéseit bátran el meri mondani. Nem fog félni a hiányosságai beismerésétől sem, így lehet haladni a kitűzött cél felé.
Mi nem ígérünk gyors sikert!
Mi nem ígérünk sikert 1-2 óra után. Ha valaki úgy érkezik a korrepetálásainkra hozzánk, hogy jövő héten dolgozat segítsünk felkészülni akkor felhívjuk a figyelmet, hogy nem tudjuk garantálni a jó teljesítményt. Tapasztalataink alapján legalább 1,5-2 hónap együttműködés kell a tartós és jó eredményekért.
Kreativitás mindenhol
Támaszkodunk diákjainkra, kreativitásukra. Idén mutattam meg először a kör tulajdonságait egy hullahopp karika és egy kötél segítéségével. Vagy emlékszik még valaki az első osztályos kocka készletre? Kiderült a gimiben is jól használható!
Előfordulhat egy osztályteremben, hogy egy 4. osztályos diák tervezze meg a robotika órákat, hogy miket készítsünk? Sokszor van, hogy eltervezünk egy projektet, melyen közben módosítunk, ha valami új trendibb eszünkbe jut. IT területen dolgozóként agilis projekteken dolgozunk, talán ideje lenne az oktatásba is átemelni?
Ne félj tanulni!
Van úgy, hogy a diáknak igaza van. Mi ilyenkor nem játszuk ki a “tanárnak mindig igaza van” kártyát. Idén még én is tanultam újat diákjaimtól, végülis nekik több idejük van a programozást gyakorolni. Robotikán pedig kifejezetten élvezzük, ahogy a 8-10 éves gyerekek fedezik fel a számunkra is néha ismeretlen területeket.
Épp ma történt meg velem, hogy egy 10. osztályos diákom olyan megoldást mutatott, amire én nem gondoltam. Ilyen is előfordul velünk.
A nyár során szeretném egy cikksorozatban bemutatni néhány diákunkat, ahogy mi oktatók láttuk őket. Talán más is kedvet kap ahhoz, hogy akár a tanórákon vagy magánóráin kicsit másképpen korrepetáljon. Folytatás hamarosan…..
