Példaképek, pályaorientáció

Személyes kapcsolatok és emberismeret

Első lépésként megismerjük a diákunkat, beszélgetünk vele kicsit a személyiségét is feltérképezzük. Megtehetjük, hiszen nem 20-30 fő ül egy órán. Bár úgy gondolom, hogy ennek ott is működnie kellene, lehet csak már idővel az emlékek megszépültek és csak én képzelem úgy de nekem voltak olyan tanáraim ha nem is mind, akik képesek voltak rá. Egyik példám amit ha felmerül ez a kérdés egy beszélgetés során el szoktam mesélni amit, a háziorvosomnál éltem át az kezdetben, amikor nagy ritkán felkerestem. Két beteg között tart 2-3 perc szünetet, amikor senki nincs bent. Kezdetben nem értettem az okát, de idővel megfejtettem. Ebben a néhány percben felkészül a következő beteg adataiból úgy, hogy amikor belépsz hozzá, olyan légkör fogad, mintha ismere és érdekelné az amit mondani akarsz. Megkérdezni, hogy vannak a gyerekek, tudja a nevüket, nyílván ez annak köszönhető, hogy feljegyez pár dolgot vagy csak szimplán látja a rendszerben. Teljesen máshogy érzed magad ettől, valahogy úgy, mint amikor a zenekar a szinpadon neked játszik és nem csak a elvégzi a munkát amire szerződött. Aki már érezte az érzést egy koncerten az tudja miről beszélek.

orientáció

Példaképek fontossága

Mitől lesz valakiből példakép? Egyáltalán mit értünk ezalatt? Itt elsősorban, mindenki egy hírességre, sztrárra újabban influenszerre gondol és olyan szeretne lenni, mint ő. A hiba itt sokszor abban van, hogy szerintem valakinek sok példaképe lehet, az életünk minden terülén találkozhatunk valakivel aki hatással van ránk ott és akkor azon a részterületen. Ez lehet akár egy esemény vagy élethelyzet is amibe kerültünk. Az igazi jó példakép szerintem az akiről az adott helyzetben nem tudjuk, hogy a példaképünk. Ha idővel ha felidézzük a pillanatot, hogy minek vagy kinek köszönhetjük, hogy életünk ott tart, ahol akkor megtörténik a felismerés, hogy azok a pillanatok, személyek voltak akik tereltek minket.

Egy személyes példám, hogy milyen események hatására kerültem az informatika és matematika irányába. A matematika tantárgy mindig is kedvencem volt és mivel jól ment, ez volt az a tantárgy, amelyik önbizalmat adott. 5. és 6. osztályos tanulóként egy levelező matematika versenyen vettem részt. Ebben nincs semilyen különleges dolog, még akkor sem ha az osztályból és az iskolából a faluban egyedüliként. A verseny úgy zajlott, hogy volt egy NÉV – amely lehetne bárki – aki elküld egy borítékot, majd megoldod a feladatot, elviszed a postára és feladod a szervező tanár NEVÉRE.

Az én életemben az a pont amikor elkezdett jobban érdekelni a matematika, akkor következett be, amikor 6 osztályos gimnáziumba felvételt nyertem a közeli városban. Majd szembesültem azzal, hogy a matematikát oktató tanárom pontosan az a személy lesz aki a versenyt szervezte. A NÉV valósággá vált és valódi személy került mögé így izgatottan vártam, hogy milyen lesz az akkor már Barna Katalin tanárnő. Általában a történetek ilyenkor úgy folytatódnak, hogy csalódás volt és elvette az életkedvét is a gyereknek. Nálam szerencsére pont az ellenkezője történt, egy olyan pedagógust ismertem meg aki képes volt motiválni és ismert olyan módszereket, amiket iskolában nem lehet megtanulni. Ő volt az a pedagógus aki a Didaktika könyvben úgy emlegetnek, mint a pedagógiai példakép szerep.

Megélhetési okok miatt nem lettem pedagógus így számomra nem tűnt sem példaképnek sem követendő példának egészen tavalyig, amikor eszembe jutottak a módszerek ahogyan engem tanított. Azokat felidézve próbáltam én is alkalmazni párat közülük, és jött a felismerés! Tényleg működtek!

A másik pont kötődik az előzőhöz, egy olyan emberrel való találkozás volt akinek a neve a tankönyveinken szerepelt. Találkozni valakivel aki híres matematikus még ha csak országos szinten is. De egy diáknak híres valaki akinek a neve egy könyv borítóján szerepel, így a havi egy alkalmas speciális matematika órák Dr. Urbán Jánossal olyan irányba terelték gondolkodásomat, hogy csakis egy út létezett számomra az informatika világa.

Mi nem példaképek akarunk lenni, de diákjainknak példák során talán tudunk mutatni a robotika, informatika óráinkon melyek hatására megtalálják az utat fiatal koruk ellenére és évek múlva úgy gondolnak ránk, hogy utat mutattunk. Azért tartottam fontosnak erről a témáról írni, hogy megmutassam mi áll a mögött amikor egy órán “csak” beszélgetünk és látszólag nem csinálunk semmit. Pont akkor történik az ami beindítja a diákjainkban a megismerés iráni vágyat!

Related posts